OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
Magyar
nyelvű online melléklet - Supplemento online in lingua ungherese
______________________________________________________
Ferrara, 2006. június 10. Vasárnap
Az SZDSZ-t is megosztja az egészségügy
Bár a szocialista egészségügyi javaslatot a liberális politikusok elvetik, az
SZDSZ-en belül sem támogatja mindenki maradéktalanul a párt vegyes biztosítási
modelljét. A kétkedők féltik a betegeket, Horváth Ágnes szerint viszont épp a
betegek nyernek a verseny által teremtett jobb kórházi ellátással. Feszültséget
kelt az is, hogy nem mindenki ért egyet a koalíciós fenyegetőzéssel.
Valaha együtt kezdtük, ha még akad, aki erre hajlandó emlékezni. Másként
gondolkozók, esetleg "de", azaz Demokratikus Ellenzék voltunk.
A maszop most megpróbálja, hogyan lehet egyszerre kurva is, szűz is. Aligha
hihető, hogy ez sikerülni fog neki. Elsősorban azért, mert nem elvi, hanem
anyagi meggondolásai vannak. Vagyis hatalmon maradni óhajtanak. Ehhez nem fűzök
semmit, mert a szavazókról iszonyúan rossz véleményem van. A nem szavazókról
akik szarban hagyták a hazából kirekesztett magyarokat, még rosszabb.
Betegeinket már félteni sem érdemes. Vagy megmenti őket Isten ettől a
csürhétől, vagy nem. Hívő ember ezt elég jól tűri.
Horváth Ágnest azonban kevés hülye szenvedheti. Ez a minősíthetetlen
Molnár-kópia hinni is látszik abban a nemzetgyilkosságban - mint
elhivatottságban -, amiben tevőlegesen részt vesz.
A liberálisokat is megosztó neodundika tisztára úgy viselkedik, mint aki hisz
annak az ámokfutásnak folytatásában, amit Molnár kezdett.
Valaha együtt kezdtük: szadesz-tag barátaim (már akik barátaim maradtak)
meghívót küldtek a szadesz elleni tüntetésre, az OPNI megvédése érdekében. Ez
csak az egyik példa, máshova is hívtak és hívnak.
Önmaguk pártja ellen tüntetnek!
Ezt egyetlen dilettáns akarnok érte el. Nem semmi. Jelenlegi tárcabeli követője
semmiben sem különbözik, ha csak kromoszómáit nem nézzük. De azokat nézze a
pestis!
Nekem nem fog hiányozni a t. Házból a szadesz. Azóta nem, hogy az emberi
értékekkel bíró Kis Jánost felváltotta a hiszteroliberális (Gyurkovics Tibor
kifejezése) Miskakancsó. Bizonyára tetszik ismerni ezt a kancsóformát. A
parlamenti közegben dörmögő hangon élcelődött, és sajnálatomra elbutella. (A
butella ide illő szó: agyagból készült, népművészeti pálinka-laposüveg, ami nem
is üveg, hanem cserép. Fazekasmunka. Nekem nagyon tetszik, a tartalmával együtt
is szeretem.
A szadeszért mégis kár. Az eredetiért. Nem véletlenül indult az első
választásokon nagy pártként. Kellett. Most pedig nem kell. Kis János pártjából
egészen kis párt lett. Ez nem volna baj, de a minőség mégsem méretfüggő. Ez a
párt elkúródott, hogy klasszikus szókincsére hagyatkozzam.
Már se Kis Jánosa, se TGM-e, marad, mi volt, a puszta lég.
Nem hittem volna,
hogy klasszikust fogok idézni a szadesz romlásának virágain, de ez a belátható
helyzet. És a szadeszdundika a szadeszkeszeg nyomában ugyanazt a
nemzetgyilkolást folytatja, amit újabban már a maszop is megelégelt.
Kész. Molnár és Horváth kinyírta a szadeszt.
Sokat töprengtem az
egykor oly jó fej, Demszky, átalakulásán is. Aki korábban nem ismerte, nem
érti, hogyan lehetett belőle főpolgármester. Akik régebb óta ismerjük, ezt
értjük, de sehogy sem tudunk mit kezdeni politikai baklövéseivel. Lehet, hogy
tévedek (távolról sem biztos), de ez az ember elsősorban azért lett
főpolgármester-jelölt annak idején, mert országgyűlési képviselőnek nem vált
be. Mégpedig azért nem, mert a saját pártjának hülyeségei ellen is szavazott.
Gondolták - én így tudom, tudni vélem, hiszem, sejtem -, hogy az igaz harcos
nem adta fel elveit. Úgy hiszem, hosszú ideig valóban nem adta fel. Vagyis
kényelmetlenné vált.
Később a hatalom megszédíthette. Nem tudom, de nagyon úgy néz ki. Annyira úgy,
hogy kénytelen vagyok hinni magamnak. És nagyon sajnálom, mert ő történetesen
vesztesége a magyar polgári politizálásnak.
A többiek eltávoztak. Valahova mentek, ahol több és igazabb értelmét látják
tudásuknak, életüknek.
Igazukat jól példázza Tölgyessy, aki korábban sosem volt olyan bölcs, mint
amióta megszabadult a szadesztől. Lehetett tudni, hogy nem össznépi mameluk, de
most a politika-tudomány magyar csúcsain járkál. Vélhető, hogy nem mindenki
örül ennek.
Nem játszom a dolgot, sem magam: valóban sajnálom, hogy a szadesz elaljasult. Nem
a jelleméről beszélek, azzal már korábban, az első koalíciójában lebőgött,
hanem a céljairól szólok. Nagyon sokszor, jó helyen - és akkor még jó időben is
- mondtuk, akik mondtuk, hogy egykori üldözőivel akkor sem szabad összeállniuk,
ha az átmenetileg pénzt hozna is.
A betegre vert Demszky összeállt a komcsikkal. Megdobálták tojással, amitől
így-úgy megvédte a szolgálat, és az egész borzasztó nagy égés volt.
Egykor betegre verték, most esernyővel védték a nemzettől.
Sírjak, vagy
röhögjek? Nevetni középutas ilyen helyzetben.
Most pedig itt áll egy félnéma, félóvatos, féleszű és félegységű nemzet. Nincsenek
konzervatív politikusai, nincsenek nemzeti liberálisai, végül is nincs nemzet a
nép háta mögött.
Vannak a szörnyetegnek kikiáltott vagányok, akik - sajnos - nem politikusok. Vagánynak
is csak annyiban mondhatók, amennyiben szembe mernek szállni a nemzetirtó
csürhe parancsára a maguk népével.
A szadesz alig 2 (kettő) százalékos szavazópolgári támogatással bír. És közben
ugráltatja, madzagon rángatja a posztkomcsikat. Ez fontos ismeret. Példának
okáért azt jelenti, hogy a szadesz zsidó szavazótáborától függenek a
prolipártnak hazudott szocialisták vezetőinek jövedelmei is.
Ezek a jövedelmek a valódi szegények számára értelmezhetetlen vagyont
jelentenek.
Megértem az utolsó hívő kádárista Thürmer Gyula indulatait is. Szegény elhitte
annak idején a kádári igénytelenség puritán, nem pedig kulturális
fogyatékosságon alapuló indítékait is.
Most pedig az igazi szabad demokraták tüntetnek a maguk kormányon levő
pártjának szdsz-es minisztere, illetve a koalíciós kormány semmivel sem
magyarázható aljasságai ellen.
Már nem is az
igaziak, csak az igaziak egy kis hányada. A többi lelépett. Nem kellett nekik
az elvtelenség, undorodtak a hazudozástól, hiszen a hajdani demokratikus
ellenzék hívei talpig becsületes emberek voltak. Még élnek lányok és fiúk,
akiknek megköszönhetnénk a rendszerváltást, ha közbe nem szól az, ami nem volt,
nincs van, és - persze - nem is lesz: a Rózsadombi Paktum.
Solt Ottíliát legalább annyira gyászolom, mint Horváth Balázst.
Őket veszítve a
nemzet vesztett.
Nemes ellenfelekkel
lehet politikát csinálni, lehetséges jobb országot felépíteni. De a pénzéhes
bankár- és milliárdoscsürhével vagy leszámolnunk kell, vagy az ő elveik (van
ilyen?) nyomában mindent eladva-elárulva menekülni kell, ha van hova.
Van hova?
© Szitányi
György
OSSERVATORIO
LETTERARIO
***Ferrara
e l'Altrove ***
©
TESTVÉRMÚZSÁK/MAGYAR PORTÁL - IRODALMI GALÉRIA - FIGYELŐ
MEGJELENT SZÁMOK ARCHÍVUMA - UNGAROHOME